Furcsa világban élünk

Minden gyorsul. Minden folyamatosan változik. Folyton azt érezzük, hogy ha nem haladunk elég gyorsan, akkor lemaradunk valamiről. Néhány másodperc alatt megtudjuk, milyen idő lesz a világ másik felén. Tudjuk, melyik telefon a legújabb, melyik alkalmazást kell letölteni, melyik étterem lett a legfelkapottabb a városban.És persze azt is tudjuk, melyik celeb éppen kivel van.

Közben viszont egyre kevesebben tudjuk, mikor van szezonja annak a gyümölcsnek vagy zöldségnek, amit nap mint nap megeszünk. Pedig minden nap eszünk. Naponta többször. Az étel életünk egyik legfontosabb része. Mégis egyre távolabb kerültünk tőle.

Tényleg mindig valami csodát keresünk?

Sokszor halljuk, hogy ezt edd, azt idd, ezt a port keverd bele, azt a kapszulát szedd, és szebb, okosabb, egészségesebb leszel. Mégis újra és újra ugyanazt a hibát követjük el. Mindig valami csodát keresünk. Pedig lehet, hogy nem újabb csodaszerekre lenne szükségünk. Hanem arra, hogy másképp kezdjünk gondolkodni. Arra, hogy újra figyeljünk arra, amit megeszünk. Arra, hogy tudjuk, mi kerül a tányérunkra. És honnan.

Amikor még természetes volt a várakozás

Gyerekkoromban teljesen természetes volt, hogy bizonyos dolgokra várni kellett.

Vártuk az első epret.

Vártuk a cseresznyét.

Vártuk a friss zöldborsót.

Vártuk a dinnyét.

Nem azért, mert nem lehetett volna mást enni. Hanem azért, mert mindennek megvolt a maga ideje. A szezon nem egy divatos szó volt. Egyszerűen az élet része volt. Amikor megérkezett az első eper, tudtuk, hogy itt a nyár. Amikor megjelent a dinnye, tudtuk, hogy közelednek a legmelegebb napok. Amikor leszedtük az első almát, tudtuk, hogy hamarosan itt az ősz.

Ma már szinte bármit megkaphatunk

Ha februárban málnát szeretnénk enni, találunk. Ha decemberben epret kívánunk, találunk. A polcok tele vannak. Elsőre ez szabadságnak tűnik. És valóban kényelmes. De néha elgondolkodom.

Tényleg tudjuk, mit veszünk meg?

Tényleg tudjuk, milyen utat tett meg az a gyümölcs vagy zöldség, mire a kosarunkba került?

Tényleg számít még nekünk, hogy mikor van a szezonja?

Amit termelőként látok

Termelőként különösen érdekes ezt látni.

Mire a magyar eper valóban beérik, mire igazán itt a szezonja, sokszor már mindenki belakott belőle. Mire a magyar gyümölcs a legszebb formáját mutatja, sokan már túl is vannak rajta. Pedig pont a várakozás adta régen az értékét. Pont attól volt különleges, hogy nem volt mindig elérhető.

Mit veszítettünk el közben?

Azt érzem, valamit elveszítettünk. Elveszítettük a várakozás örömét. Elveszítettük a szezonalitás természetességét. És talán elveszítettük a kapcsolatot azokkal az emberekkel is, akik az élelmiszereinket előállítják.

Pedig az étel nem a boltban kezdődik. Az étel a földben kezdődik.

Egy maggal. Egy marék földdel. Esővel. Napsütéssel. Rengeteg türelemmel.

És valakivel, aki nap mint nap dolgozik azért, hogy végül az asztalunkra kerülhessen.

Nem kell mindenkinek gazdálkodnia

Nem gondolom, hogy mindenkinek saját gazdaságot kellene működtetnie.

Nem gondolom, hogy mindenkinek kertészkednie kellene.

De azt igen, hogy érdemes újra kíváncsinak lennünk.

• Mikor van szezonja annak, amit megeszünk?
• Ki termelte meg?
• Milyen út vezetett a tányérunkig?

Ezek egyszerű kérdések. Mégis egyre fontosabbak. Magunk miatt. A családunk miatt. És talán a jövőnk miatt is.

Aki régóta követ, talán emlékszik rá, hogy a Farmer Lánya oldalán évekkel ezelőtt is hasonló kérdésekről beszélgettünk.Aztán az élet, a gazdaság, a termékfejlesztés és a mindennapi munka egy időre más irányba vitt. De ezek a gondolatok sosem tűntek el.Talán most érkezett el az ideje annak, hogy újra elővegyük őket.

Mert az étel nem csak valami, amit elfogyasztunk.

Az étel történet. Kapcsolat. Munka. Bizalom.

Ezért arra szeretnélek biztatni, hogy kérdezz, beszélgess, kapcsolódj. Akár a piacon. Akár egy termelőnél. Akár itt, ezen az oldalon.

Ne csak rohanj. Ne csak vásárolj. Ismerd meg azt is, ami a termék mögött van.

Talán itt az ideje, hogy újra felfedezzük ezt.

Együtt.